Az életigéje
2008. szeptember
„Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal! Azokra,akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatokrágalmazóitokért!”(Lk 6, 27-28).
„Szeressétek ellenségeiteket”. Ez igen! Ez aztán tényleg afeje tetejére állítja gondolkodásmódunkat, és egy csapásramegváltoztatja életünk eddigi menetét!
Mért is titkoljuk: valamilyen kisebb vagy nagyobbellensége mindenkinek van.Mért is titkoljuk: valamilyen kisebb vagy nagyobbellensége mindenkinek van.
Például az az undok, ellenszenves nő a szomszédban, akimindig kavar, és valahányszor összefutunk a liftnél, gyalogmegy inkább az emeletre.
Vagy az egyik rokon, aki harminc évvelezelőtt megsértette apánkat, és nemköszönünk neki azóta…
Az osztálytársad? Aki ott ülmögötted az iskolában, és te rá senézel, mert egyszer beárult atanárnál…
Az a lány, akivel együtt jártál, aztánmással kezdett járni…
És a boltos, aki becsapott…
Vagy azok, akik más politikai nézetet vallanak,tehát ellenségnek tartjuk őket. (…)
Ugyanígy, vannakolyanok – és voltakmindig is –, akik apapokban látnakellenséget, ésgyűlölik azegyházat.
Il cardinale Van Thuan
Mindezeket és sokmindenki mást, akitellenségnek tartunk,szeretnünk kell.
Tényleg szeretnünk kell?
Igenis, szeretnünk kell őket! És senki ne higgye, hogy elég agyűlöletet valami szelídebb érzésre változtatni.
Itt többről van szó.
Hallgasd csak, mit mond Jézus:
„Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal!Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, ésimádkozzatok rágalmazóitokért!”
Látod? Jézus azt akarja, hogy a rosszat a jóval győzzük le.Szeretetet kíván tőlünk, konkrét tettekben megmutatkozó szeretetet.
És itt jön a kérdés: miért ilyen parancsot adott Jézus?
Mert azt akarja, hogy az Atyára tekintsünk, őt utánozzuk;Istent, aki „felkelti napját jókra és rosszakra, esőt adigazaknak és bűnösöknek” .
Igen, éppen így. Nemvagyunk egyedül avilágon: van egy Atyánk,és hasonlóvá kell válnunkhozzá.Igen, éppen így. Nemvagyunk egyedül avilágon: van egy Atyánk,és hasonlóvá kell válnunkhozzá.
Igen, éppen így. Nemvagyunk egyedül avilágon: van egy Atyánk,és hasonlóvá kell válnunkhozzá.Igen, éppen így. Nemvagyunk egyedül avilágon: van egy Atyánk,és hasonlóvá kell válnunkhozzá.
Arról nem isbeszélve, hogyIsten joggal várjatőlünk ezt amagatartást,
mert amikor mégellenségeként bűnbenéltünk, Ő elsőkéntszeretett, hiszenelküldte Fiát, akirettenetes halálthalt értünk.
„Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jótharagosaitokkal…”
J
ó
l
m
e
g
t
a
n
u
l
t
a
e
z
t
a
l
e
c
k
é
t
a
k
i
s
J
e
r
r
y
,
e
g
y
w
a
s
h
i
n
g
t
o
n
i
s
z
í
n
e
s
b
ő
r
ű
f
i
ú
,
a
k
i
a
z
á
t
l
a
g
o
s
n
á
l
j
ó
v
a
l
f
e
j
l
e
t
t
e
b
b
é
r
t
e
l
m
i
k
é
p
e
s
s
é
g
e
i
v
e
l
e
g
y
k
ü
l
ö
n
l
e
g
e
s
o
s
z
t
á
l
y
b
a
k
e
r
ü
l
t
.
I
t
t
v
i
s
z
o
n
t
c
s
a
k
f
e
h
é
r
g
y
e
r
e
k
e
k
v
o
l
t
a
k
r
a
j
t
a
k
í
v
ü
l
.
A
k
á
r
m
i
l
y
e
n
i
n
t
e
l
l
i
g
e
n
s
v
o
l
t
i
s
,
n
e
m
t
u
d
t
a
m
e
g
é
r
t
e
t
n
i
a
z
o
s
z
t
á
l
y
t
á
r
s
a
i
v
a
l
,
h
o
g
y
e
g
y
e
n
l
ő
v
e
l
ü
k
.
F
e
k
e
t
e
b
ő
r
e
m
i
a
t
t
m
a
g
á
r
a
v
o
n
t
a
m
i
n
d
e
n
g
y
e
r
e
k
g
y
ű
l
ö
l
e
t
é
t
,
a
n
n
y
i
r
a
,
h
o
g
y
k
a
r
á
c
s
o
n
y
k
o
r
,
a
m
i
k
o
r
a
z
o
s
z
t
á
l
y
t
á
r
s
a
k
a
j
á
n
d
é
k
o
t
a
d
t
a
k
e
g
y
m
á
s
n
a
k
,
J
e
r
r
y
t
k
i
h
a
g
y
t
á
k
.
E
r
r
e
ő
s
í
r
v
a
f
a
k
a
d
t
.
H
a
z
a
f
e
l
é
m
e
n
e
t
a
z
o
n
b
a
n
e
s
z
é
b
e
j
u
t
o
t
t
J
é
z
u
s
…
„
S
z
e
r
e
s
s
é
t
e
k
e
l
l
e
n
s
é
g
e
i
t
e
k
e
t
…
”
É
d
e
s
a
n
y
j
a
b
e
l
e
e
g
y
e
z
é
s
é
v
e
l
a
j
á
n
d
é
k
o
k
a
t
v
e
t
t
,
é
s
f
e
h
é
r
t
e
s
t
v
é
r
e
i
k
ö
z
ö
t
t
j
ó
s
z
í
v
v
e
l
s
z
é
t
o
s
z
t
o
t
t
a
.
„Szeressétek ellenségeiteket,… imádkozzatokrágalmazóitokért…”
Milyen
rosszul
eshetett
a
firenzei
Elisabettának,
hogy
egy
csapat
vele
egykorú
fiatal
kigúnyolta,
mert
misére
ment!
Vissza
akart
vágni,
aztán
inkább
rájuk
mosolygott
és
a
templomban
sokat
imádkozott
értük.
Mise
után
megint
feltartóztatták
és
megkérdezték,
miért
viselkedik
így.
Ezt
felelte:
aki
keresztény
–
és
ő
az
–,
annak
mindig,
mindenkit
szeretnie
kell.
S
olyan
mély
meggyőződéssel
mondta,
hogy
a
tanúságtétel
jutalma
sem
maradt
el:
következő
vasárnap
mindegyiküket
ott
látta
a
templomban,
az
első
sorban
feszülten
figyeltek.
Így
fogadják
be
a
gyermekek
Isten
szavát.
Ezért
nagyok
ők
Isten
előtt.
A
mi
életünkben
is
vannak
olyan
kapcsolatok,
amelyeket
talán
jó
lenne
tisztáznunk.
Annál
is
inkább,
mert
aszerint
ítéltetünk
majd
meg,
ahogyan
mi
ítélünk.
Magunk
adjuk
Isten
kezébe
a
mértéket,
amellyel
mérni
fog
bennünket.
Vagy
talán
nem
így
imádkozunk:
„Bocsásd
meg
a
mi
vétkeinket,
miképpen
mi
is
megbocsátunk
az
ellenünk
vétkezőknek”?
Szeressük
tehát
ellenségeinket!
Mert
csak
így
lehet
megszüntetni
a
viszálykodást,
és
ledönteni
a
falakat,
amik
elválasztják
az
egyik
embert
a
másiktól.
És
csak
így
lehet
igazi
közösségeket
építeni.
Hogy
ez
nehéz,
sőt
fáradságos?
Még
aludni
se
tud
az
ember,
ha
erre
gondol?
Ne
félj!
Nincs
itt
a
világ
vége:
a
mi
részünk
csak
egy
kicsi
erőfeszítés,
Isten
aztán
hozzáteszi
a
hiányzó
99
százalékot,
és…
a
szívünket
elárasztja
az
öröm.
„Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jótharagosaitokkal!”
Az élet igéje” (1978. május), a Fokoláre Mozgalom havi kiadványa.
(Szicília - Olaszország)