Pszichomotorikus testnevelés
Boros-Bálint Julianna
AZ ERŐKIFEJTÉS A TESTNEVELÉSI TANÓRÁKON
Mindenféle motorikus tevékenységhez erőt kellkifejtenünk, bizonyos mennyiségű izom- és idegenergiát kellelfogyasztanunk. Ha a fogyasztás nagy, elfáradunk, afáradságot pedig ki kell, hogy pihenjük. Az erőkifejtés és apihenés közötti helyes arány kialakítása, az erőfeszítésadagolása a testnevelési óra egyik alapkérdése.
Az erőkifejtés dinamikáját a tanÍtási óra feladatai,elemei, egyes láncszemei határozzák meg.
Az erőkifejtés görbéje emelkedik az óra bevezető,előkészítő részében, a rendtartó intézkedések és abemelegítés alatt.
Az óra fő részében, vagyis általában a 3-4-5-6.láncszemben az erőkifejtés görbéje hullámzó, a terhelésselés a pihenéssel párhuzamosan változik.
Végül az erőkifejtés görbéje ereszkedik az órabefejező részében, vagyis a 7-8. láncszemben.
Az erőkifejtés szintjét szabályozhatjuk:
- a kifejtett erőfeszítések terjedelmének (nagyság),intenzitásának, a gyakorlatok bonyolultságának afüggvényében;
- az ismétlések közötti szünetek időtartalmának viszonylatában.
Az erőfeszítés lehet nagy, közepes, közepes alatti ésminimális.
Az erőfeszítés nagyságát az ismétlések, vagy menetekszáma, illetve a megtett távolság mutatja. A nagyságmennyiségi mutató.
Az erőkifejtés nagyságát a légzésgyorsaság és apulzusszám, vagy a tanulókon mutatkozó külsődleges fáradásitünetek - a bőr elszíneződése, izzadás, mozdulatok, figyelem,közérzet - alapján lehet megállapítani.
Az erőkifejtés intenzitása az erőfeszítés minőségimutatója, meghatározói a mozgás gyorsasága, időegység alattigyakorisága - üteme, a szünetek időtartama és a terhelésnagysága.
A fáradtság fajtái:
- enyhén fáradt valaki, mikor a bőre kissé kipirul, gyengénizzad, határozottan lélegzik, ugyanakkor mozgása biztos, jól tudfigyelni, a közérzete jó;
- közepesen fáradt, ha bőre erősen kipirosodik, derékon alulbőségesen izzad, gyorsan, hevesen lélegzik, a mozgása és ajárása bizonytalan, fáj a térde, a szíve szabálytalanul ver, hevesszívdobogást észlel ;
-erősen fáradt az, aki kivörösödik vagy erősen elsápad,derékon alul erősen izzad, a száján lélegzik és kapkodja alevegőt, támolyog, hányingerrel küszködik stb.
Az erőkifejtés sűrűségét a terhelés és pihenés viszonyaminősíti.
-az óra motorikus sűrűsége (M.s.), amit a tanuló motorikustevékenységéhez viszonyítunk.
- a pedagógiai sűrűség, a tanár tevékenységéhez viszonyított órasűrűség(P.s)
Az erőfeszítés intenzitása és komplexitása meghatároz egymásik mutatót, az óra funkcionális sűrűségét, ami aszívritmusnak és a légzésfrekvenciának az óra egymás utániidőpillanataihoz irányított változásaival jellemezhető.
Az óra motorikus és pedagógiai sűrűségeidőmérleggel mérhető, az eredményeket az úgynevezett„sűrűség-jegyzőkönyvbe” írjuk be.
A jegyzőkönyvbe megfigyelt tanulókként beírjuk az óra eleiés az óra egyes elemei végén mért szív- és légzésritmust és ezekátlaga adja az óra funkcionális sűrűségét.
...... SZÁMÚ ÓRA-SŰRŰSÉG JEGYZŐKÖNYV
ISKOLA .................... AZ ÓRA TÉMÁI ÉS CÉLKITŰZÉSEIOSZTÁLY ................... 1. .........................
JELEN VAN .......... TANULÓ 2. .........................
AZ ÓRA SZÍNHELYE ..........
AZ ÓRA TÁRGYA .............
Az
Ora
Re-
szei
ido
Tartalom
Adagolás
A szünetek ésidőtartamuk
A cso
por-
tok
A pul-
zus-
Szám
perc
A légzés
frek-
vencia
perc
Megjegy-
zések
idő-
tar-
tam
Ism.
Sza-
ma
Tav.
U
T
E
m
aktiv
Pasz-
sziv
A testnevelési óra sűrűsége nem mindig megfelelő akövetkezők miatt:
1. Külső, objektív okok - rossz a felszereltség, nem megfelelő atanulók csoportokba osztása, nincs jól előkészítve a felszerelés,rosszak a munkaköri élmények stb.
2. Módszertani, szubjektív, a tanáron múló okok - rossz atestnevelési óra levezetése, rosszak a módszerek, nem jó afoglalkoztatás módja, túl hosszú, nehezen érthető a magyarázat,nem megfelelő a bemutatások, rosszak az algoritmusok stb.
3. Nem vonzók a leckék, a témák
4. A témák, feladatok rögtönzöttek
TERHELÉSI SAJÁTOSSÁGOK
Az erőkifejtés tágabb értelmében tükrözi a tanulóviszonyulását a testnevelési óra fizikai, lelki, értelmikövetelményeihez és a kitűzött teljesítmény-célokhoz.
A terhelés az erőkifejtés során kétféle lehet: külső és belső.
A külső terhelések, a tantervben szereplő mozgásanyagélettani szempontból helyes alkalmazásai.
Belső terhelésen a tanulók szervezetének, személyiségének akülső terhelésre bekövetkező válaszát értjük. A válasz, aszervezetben fellépő fiziológiai, biokémiai és morfológiaiváltozások erősségével és jellegével, valamint a pszichikaiterhelés fokával van szoros összefüggésben.
A terhelés terjedelmének, intenzitásának és a pihenésiszünetek időtartartamának tervszerű adagolásával jól lehetszabályozni a terhelést és a pihenést. Ezek a tényezők terhelésiösszetevők és a képesség-fejlesztés módszereinek elemei isegyúttal.
Ahhoz, hogy a terhelést és pihenést szakszerűenváltakozástassuk, ügyelnünk kell a következőkre:
- a terhelés nagysága és a pihenési időszakok legyenekösszhangban a tanulók teljesítő képességével;
- a tanóra egyes részeinek tartalma és szervezési formái adjaklehetőséget a terhelés és pihenés tervszerű váltakoztatására;
- a nagy erőfeszítést kivánó mozgásfeladatokat mindigkövessék közepes vagy mérsékelt terhelést kiváltó gyakorlatok;
- ha a tanóra mozgásfeladata bonyolultabb, összetettebb, akkoraz optimális erőkifejtést a fiziológiailag kedvező pihenésiszünetekkel kell elősegíteni;
-az oktatás anyagának hatékony elsajátítását ne veszélyeztesseaz esetleg terhelési céllal beiktatott, másféle struktúrájú kiegészítőgyakorlat, ez esetben a magasabb szintű terhelést a tanóra másrészében célszerű elhelyezni;
- a motoros tanulási folyamatban a tanár eredményesen tudjakihasználni a tanulók együttműködését, ha a tananyag egyeselemeit vagy műveleteit jelölik ki kiegészítő feladatként, de nemterhelési szándékkel, hanem a tanulandó készség elsajátításaérdekében;
- az aktív és passzív szünetek váltakozzanak egymással;
- a terhelés szervezésekor gondoljon arra a tanár, hogy a tanóra anap melyik szakaszában kerül sorra, a kora reggeli órák - anulladik és az első óra - nem alkalmasak a nagyobb fokúterhelésre.
A TERHELÉS PEDAGÓGIAI SZABÁLYOZÁSA
A testnevelő tanárnak a tantervben foglalt célokat ésfeladatokat kell figyelembe vennie, amikor az egyes tanórákfizikai terhelésének folyamatosságát tervezi.
A terhelés szabályozásának pedagógiai szempontjai közülhármat emelünk ki. Ezek a következők:
1. A terhelés adagolására megfelelő gyakorlatokat kellkiválasztanunk.
2. A terhelés adagolásakor vegyük alapul a tanulókteljesítőképességét – természetesen a tantervikövetelményekkel összhangban. A tanár mindig egyeztesse azegészségi és nevelési szempontokat a tanulók fizikaiterhelésével.
3. A terhelés adagolásakor mindig a tantervi feladatok azirányadók.
A terhelés kialakítására sokrétű lehetőségünk van a terhelés és pihenésközötti kapcsolat változtatásával. Ennek a következő fontosabb eljárásaivannak:
- a terhelés terjedelmének növelése vagy csökkentése. A tanárszabályozza a meghatározott gyakorlatok ismétlésszámát, illetvea kijelölt mozgástevékenység időtartamát. Ez esetben a pihenésiszünetek változatlanok maradnak
- a terhelés intenzitásának növelése vagy csökkentése. Aterjedelem, illetve az ismétlésszám marad, azonban a végrehajtáserőkifejtési fokát szabályozza a tanár a sebesség vagy a szersúlyának növelésével. A pihenési idő terjedelme ugyanaz marad.
- a pihenési szünetek lerövidítése vagy meghosszabbítása. Atanár a gyakorlat terjedelmét és az intenzitást változatlanulhagyja, de a gyakorlási idő közötti pihenési szüneteket az időcsökkenésével vagy növelésével szabályozza. Csökkenthető apihenési szünet is, azzal, hogy például a képességfejlesztőgyakorlatokhoz több kisebb csoportot vagy csapatot szervez atanár.
A testnevelés tanárának figyelnie kell arra, hogy az általa alkalmazottterhelésszabályozási eljárások feleljenek meg a következő pedagógiaikövetelményeknek:
- ezek csak olyan fiziológiai változásokat idézzenek elő a tanulókszervezetében, amelyek károsodása nélkül növelik a fiatalókteljesítőképességét;
- a terhelési eljárás feleljen meg a tanulók életkorának, fejlettségi szintjének,időszerű teljesítőképességének;
-legyen alkalmas az osztályon belül a differenciált terhelésre, az egyénhez vagycsoporthoz alkalmazkodó terhelés megvalósítására.
A TERHELÉS ELLENŐRZÉSE ÉS ELEMZÉSE
A legfontosabb ellenőrzési módszerek a következők:
- a tanulók megfigyelése, a külső, elfáradási tünetek feljegyzésével;
- jegyzetkészítés a tanítási óráról, a terhelési és pihenési szakaszokidőtartamának figyelembe vételével;
- a jellemző adatok feljegyzése, a tanítási órán végzett gyakorlásterjedelmi és intenzitási adatainak felvétele statisztikai feldolgozásraalkalmas módon;
-az adott tanítási ciklusban elért teljesítményváltozás és a kapcsolhatóterhelési mutatók összehasonlítása.
A túl nagy, vagy túl kicsi terhelések, a túl hosszú vagy túlrövid pihenők, a szervezet funkció-képességét csökkentik, s ezzela gyakorlás sikerét veszélyeztetik. A testnevelési tanórákon ezértarányos kell, hogy legyen egymással a terhelés és a pihenés,ugyanakkor ezeknek összhangban kell állniuk az életkornakmegfelelő fejlettséggel.