Nézd, közeleg az éj,
és nem tudod hol talál,
A terveket már rég feladtad,
mikkel kérkedőn, büszkén elindultál.
Csak mész, hív a messzeség,
célod régen nincsen már,
Emlékek élnek szívedben,
látod magad előtt
az Atyai ház falát.
Az éj csendesen leszáll,
te úgy kiáltanál,
De jól tudod, úgysincs kinek,
hisz régen elhagyott már minden jó barát.
Csak mész, hív a messzeség,
célod régen nincsen már.
Csak várod, hogy feltűnjön a fény,
amit hajdan láttál
az atyai ház falán.
A mennyben fent számítanak rád,
Az Atya a kapuban várja tékozló fiát.
Kapsz új ruhát és gyűrűt az ujjadra.
Isten vár, Ő soha fel nem adja.
Azt mondod ez nem érdekel,
nem a te világod, hívő nem leszel,
Nem kell, hogy neked papoljanak,
mindent megoldasz egymagad,
Közben nem látod, hogy elestél
és nincs erőd, hogy fölkeljél,
A szívedben nincs békesség,
mióta otthonról eljöttél,
mert várnak rád!!!